Hiddlesworth: Fátyol

Adatok
	Fandom: - (egyperces) Szereplők: Tom Hiddleston (E/1), Chris Hemsworth, Elsa Pataky Figyelmeztetések: enyhe slash, RPF Leírás: Tom és Chris nagyon jó barátok, azonban az előbbi régóta többet érez, mint puszta barátság. Odáig sohasem jut el, hogy kimondja az érzéseit, és már nem is lesz alkalma rá, hiszen Chris megnősül. Tom pedig képtelen együtt örülni vele. Státusz: l Dátum: 2014. január 15.

✖ ✖ ✖

Azt hiszem, meghaltam. Meghaltam abban a pillanatban, ami épp most illant el a szemem elől. Egy darabig kedvesen bíztatott, hitegetett, hogy jól van ez így… aztán a képembe nevetett, gúnyosan és megalázón. Azóta csak test vagyok, mindenféle elevenség nélkül.

Persze, hogy szép pár. Persze, hogy gyönyörűek, ezt sosem lennék képes cáfolni. Mégsem tudok már mosolyogni rájuk. Kettőjükre nem. Pedig én azt mindig tudtam, akár a leglehetetlenebb helyzetekben is. Hiszem, hogy a pozitív gondolkodás mindenre gyógyír, ehhez viszont hiába állok pozitívan.

Emellett a nő mellett a lehető legjobb életet fogja leélni. Tudom, hogy így lesz, hiszen jól ismerem Elsát: mindennél jobban szereti őt, akárcsak én… és ez itt a baj. Csak az egyikünk szerethetné. Olyan kár, hogy nem én lehetek az-az egy…

A menyasszony fátyla finoman libben el előttem, anyagán lágyan süt át a Nap minden kis sugara. Legszívesebben az árnyékba húzódnék, hogy ne kelljen ezt látnom, de mit is érnék el vele? Ettől még semmi sem változna. És nő csak nevet, ahogy a jobbján lépkedő férfi is. Tudom, hogy boldogok, és tudom, hogy nem tehetem ezt tönkre. De mégis, csak most az egyszer. Hibázni akarok, hogy legalább, ha kis időre is, de boldog lehessek. A lényem egy része megtenné, mert helyesel és egyetért, a másik viszont égő fájdalomként ébreszt rá, hogy akkor elveszteném. Örökre elveszteném. És így már nem éri meg.

- Sok boldogságot! - hangzik fel megannyiszor körülöttem, csak én vagyok az, aki némán ül, és nem mondja ki. Nem mondom ki, pedig tisztában vagyok az igazsággal. Ő boldog lesz, nagyon is boldog, de én már sohasem leszek az.

- Valami baj van, Tom? - Aggódó, tengerkék szempár szegeződik rám, mire azonnal felocsúdok a töprengésből, és mosolyt erőltetek az arcomra.

- Jól vagyok. - Csak belül haldoklom. - Most nem velem kéne törődnöd.

- De igen - bólint a szőke, tökéletes vonásai pedig meg sem rezzennek. Ebből tudni, hogy nagyon is komolyan gondolja, amit mond. - Veled is.

Nem is tudja, mit tesz ezzel… mintha kitépnének egy darabot a lelkemből, és a szemem láttára morzsolnák szét. Én pedig nem szólok, hogy fáj, sőt… önként nyújtom oda az egészet, és közben nem gyötörnek kétségek. Nem fogom megbánni, és nem haragszom majd, ha teljesen széttöri… hiszen nem tudnék haragudni rá.

- Köszönöm. - Az arcomra halvány mosoly ül ki. - Mindent.

Nagyon szeretlek, Chris Hemsworth, és történjék bármi, ez már sohasem fog változni.