Galactik Football: Majdnem nő

Adatok
	Fandom: Galactik Football Szereplők: D’Jok (E/1), Micro-Ice, Thran, Ahito, Mei Figyelmeztetések: yaoi Leírás: Micro-Ice előbb látta meg Meit, előbb szeretett belé, a végén mégis Jok kapta meg, és nem ő. Ezért kettőjük kapcsolata eléggé megromlott, hiába voltak a legjobb barátok. Azóta csak szapulják egymást, Mice pedig igyekszik minden téren akadályozni Jokot. A vörös azonban kénytelen rájönni, hogy a fiú nem is Mei miatt teszi ezt, hanem miatta. Na meg, hogy a srác sokkal cukibb, mint azt gondolta volna… és ha Jok egyszer beindul, elég nehéz leállítani. Státusz: l Dátum: 2012. május 19.

✖ ✖ ✖

Majdnem nő

- Még hogy te? Egy szoknyát sem tudsz megkülönböztetni egy nadrágtól!

Csúnya vád, Micro-Ice, nagyon csúnya. Kettőnk közül szerintem nem én vagyok az, aki nem látott már szoknyát egy nadrág mellett. Sőt, nem is értem, mit pattog. Mei nem olyan lány, akiért versenybe szállhatna velem. Épp ellenkezőleg, ha meg is tenné, semmi értelme sem lenne. Eddig sem érdeklődött iránta, és ezután sem fog. El kellene fogadnia, hogy jobb vagyok nála!

- Hagyd abba, Micro-Ice, ha nem látnád, most épp más elfoglaltságom van - vetem oda neki kissé több indulattal, mint kellene, hiszen végeredményben nem éri meg miatta idegeskedni. Még ha ilyeneket mond is, Mei az enyém marad.

- De igen, látom. Megszakadsz a munkában - vigyorog cinikusan, és ez az a pont, mikor a lány is megunja Micro jelenlétét, csak sajnos nem a legjobb értelemben.

- Fiúk, én inkább lelépek. Ezt beszéljétek meg ketten - áll fel az ágyamról, és fél pillanat múlva már el is tűnik, hiába kiáltok utána. Hm, valaki ezért nagyon meg fogja szívni…

- Látod? Már ő sem bírta a hatalmas egód - gúnyolódik tovább a törpicsek, és teljesen elégedett magával, de nem sokáig.

- Ha nem vetted volna észre, miattad ment el, mert kibírhatatlanul idegesítő vagy - morranok rá felkelve az ágyról, terveim szerint Mei után sietve, de persze most is áthúzza a számításaimat.

- Érdekes, eddig mindig el tudtál viselni - állja az utam, nem mintha nem tudnám kikerülni, csak azért fellökni sem akarom.

- Hagyjuk már, Micro-Ice - sóhajtom feladóan. Azzal nem jutok előrébb, ha itt toporog előttem.

- Ne hagyjuk. Azt hittem, a barátom vagy, erre…

- Azt hittem, megértetted végre, hogy Meinek nem te kellesz, hanem én! - El sem hiszem, hogy egy csajon veszekszünk. Sohasem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen helyzetbe kerülök, ráadásul pont vele. Nem mintha egy kicsit is fenyegetne a bukás veszélye, de akkor is.

- Akkor szoríts helyet a gigantikus képed mellett, különben nem fog elférni! - Azzal a lendülettel, ahogy befejezte a mondatot, landol az ágyán, ahova én löktem le. Persze rögtön tápászkodna fel, hogy valamennyire visszanyerje az irányítást, de elég fél kezemmel lenyomnom, hogy ne tudjon mozdulni. Először dühös, majd egyre inkább kitisztuló arccal nézek végig rajta, és ismét rájövök, hogy vele felesleges vitáznom. Soha nem fog olyan szinten lenni, hogy érdemes legyen.

- Engedj már el! - fészkelődik zavartan, nem igazán érti a helyzetet. - Vagy ha meg akarsz ütni, csináld már…

- Megütni? Téged? - felnevetek, aztán elengedem, és az ajtó felé indulok. - Egy tanács, haver: válts stílust. Legjobb lenne, ha az arcodat cserélnéd le… az enyémre. - Ez eléggé kupán vágja ahhoz, hogy csak óriási szemekkel nézzen rám, ez pedig éppen elég idő arra, hogy távozzak. Még hallok egy gyenge kis próbálkozást a visszavágásra, de már nem igazán hat meg. Meit már tuti nem érem utol, de most nincs is szükségem a társaságára. Ez a kis törpe nagyon el tudja venni a kedvem. Nekem van lelkiismeret furdalásom? Chh, dehogy.

Pár nap telik el teljes haragban. Illetve engem nem érdekel, hogy Micro mit csinál, egészen addig a pontig, amíg passzolja nekem a labdát, meg el tudok mellette úgy menni, hogy nem érzem az Apokalipszis szelét. Márpedig most érzem, hamarosan megint robbanni fog, főleg, mert Meivel ma randim van, amiről ő nem tud, deee… van egy olyan érzésem, hogy nem sokáig titkolhatom előle. Na mindegy, azért próba szerencse.

- Srácok, ha Micro kérdezi, hová megyek, mondjátok azt, hogy sétálni - fordulok Thranék felé egy kis segítség reményében, reménykedve abban is, hogy nem kell nekik magyarázkodnom.

- Sétálni? Te? Egyedül? Ez kicsit furcsa - kezdi el Thran és fejezi be Ahito, ilyenkor persze nagyon ki tudják találni, mire gondol a másik.

- Csak mondjátok ezt, rendben? - forgatom meg a szemem, most nincs erre időm.

- Rendben - vonnak végül vállat, én meg elsietek Tia és Racket mellett, akik az egészből fel sem fogtak semmit, annyira egymással vannak elfoglalva. Na persze, nem mindenkinek olyan bonyolult a szerelmi élete, mint nekem… a jóképűek átka!

Az edzésnek már jó egy órája vége, lassan Micro is megun videojátékozni, úgyhogy iparkodnom kell. Kisietek a szállodából, és a megadott cím felé indulok. Meinek elvileg itt van reklámforgatása, gyakorlatilag attól függ, hogy az anyjának milyen kedve van épp. De még nem szólt, hogy máshova mentek volna, úgyhogy ide kell nekem is.

Igyekszem a városnak olyan részein menni, ahol kevés ember lát meg, most kivételesen, mivel akár egy életet is eltöltenék a rajongóimmal, de nem olyankor, mikor dolgom van…

Egy idő után azonban akaratlanul is muszáj a forgalmas utakon mennem, mivel Mei anyja persze, hogy a legnevesebb, legkedveltebb meg legpuccosabb helyet választotta. Ő nem számolt azzal, hogy Nekem, a Nagy és Híres D’Joknak ide kell majd jönnie a lányáért, száz másik nőhegyen keresztül. Na várjunk csak, ennek melyik része rossz? Szerintem semmi sem hibádzik!

Pár percig tudok csak szabadon járni, utána a jóslatom bekövetkezik, a csajok lerohannak. Miért nem mentem el jövendőmondónak? Még annak is tökéletes lennék! De kevésbé ismert. Jól van ez így! Persze, gondolom én, egészen addig, míg a semmiből rám nem esik egy… Micro-Ice? Ó, ne mondd már, hogy ez idáig követett!

- Mice, te meg hogy kerülsz ide? - vonom kérdőre rögtön, mikor a sokaságtól nagy nehezen sikerül felállnom, és őt is talpra rángatnom.

- Ó, én csak jöttem megnézni a világhírű randid, amiről mindenki tudott, csak én nem! - Imádom, mikor szemrehányással kezd egy beszélgetést!

- Megvolt az oka. Mégis honnan…

- Az mindegy. Csak látni akartam, nem esik-e baja Meinek melletted. - Ez övön aluli volt. Mikre gondol ez a kis hülye?

- Micro-Ice… - Valami nagyon, nagyon erős és sértő beszóláson gondolkodom, ami után hétszentség, hogy többet nem követne, de… végül nem mondok semmit, csak karon ragadom, és elkezdem magam után húzni. Ezután a tömeg után nem kizárt, hogy a sajtó is mindjárt feltűnik, azt meg nem akarom, hogy feleslegesen csámcsogjanak rólunk. Összeveszni pár méterrel arrébb is tudunk, és még a tévében sem fogják leadni. Ez elég ok rá, hogy távozzak.

Csak ez sajnos nem olyan könnyű, mint gondoltam… a lányok valahogy nem akarnak megválni tőlem, már nem csak az autogramom, de rögtön a kezem is kéne nekik, ami viszont van elég fontos nekem is ahhoz, hogy menekülőre fogjam. Szégyen a futás, de hasznos. Most pedig kénytelen leszek alkalmazni.

- Na mi az, Jok? Nem bírod a tömeget? - gúnyolódik Mice mögöttem, akit nem is értem, miért húzok magam után, hagyhattam volna ott, tapossák csak agyon. De nem, semmiképp sem engedtem volna… ezt az idiótát csak én bánthatom, a többiek maximum nézhetik.

- Csak most fogd be a szád, mielőtt el talállak engedni! - pillantok hátra rá, most sem érti, mire célzok, csak amikor ő is meglátja, mekkora tömeg jön ordítva utánunk. Valahogy rögtön elmegy a kedve a további csipkelődéstől, sőt, gyorsabb tempóra kapcsol, mint én. A végere már én futok utána, aminek csak egy nagy elkerülhetetlen veszélye van, az ütközés, ami most meg is történik.

Micro fellök pár egyenruhában lévő, furcsa képű emberkét, pluszba még feldönt valami gépet is, ráadásul úgy, hogy előtte átbukfencezik rajta. Hirtelenjében nem tudom, hogy elsírjam-e magam a bénaságától, vagy inkább ledőljek a földre röhögni. Egyik sem lenne ildomos, tekintve, hogy újra hallom a visítást…

Így hát inkább csak felrángatom drága barátom, és ismét futni kezdek, közben még bocsánatkérően intve a giccses kis társaságnak, mert fizetni nem fogok, az biztos. Az elátkozás nem marad el, de most elengedem a fülem mellett, majd később megnézem, lesz-e hatása a jövőmre.

Még iszkolunk egy darabig, aztán a sereg az egyik kanyarban lemarad annyira, hogy megállhassunk körülnézni. Semmi bíztató nem tárul elénk, rejtekhely sehol, csupán egy sikátorszerűséget látok, de képtelenség, hogy ott ketten észrevétlenek tudjunk maradni. Ez az elvem azonban hamar megdől, mikor az ütemes trappolás megint felhangzik mögöttem. Inkább a nyomorgás, mint a halál!

Fél pillanat múlva már be is préselem magunkat a kis helyre, és várok, hogy a veszély elmúljon. Az első öt másodpercben még minden oké, de a hatodikban Micro rázendít a panaszkodásra, és a békés csend kábé eddig tart.

- Menj már arrébb, összenyomsz! - fészkelődik előttem, mivel csak úgy tudtam megoldani a helyproblémát, hogy beálltam elé, jó közel… mivel amúgy is kicsi, gondoltam elég lesz neki ennyi hely, és ez így is lenne, ha nem lennénk épp haragban. De ilyenkor azt is utálja, ha egy pályán vagyunk, nemhogy fél centire egymástól. Nehéz eset.

- Nem lehet, akkor meglátnak. Inkább tépetnéd magad cafatokra? - sziszegem felé utalva ezzel arra, hogy halkabban, különben nekünk annyi!

- Inkább, minthogy itt fulladjak meg miattad! - néz felém dacosan, de ennyivel még nincs vége a kritizálásnak. Az túl szép lenne. - Különben is, miért te vagy kívül? A répafejed miatt tuti, hogy előbb fognak észrevenni! - Ezt a megjegyzést elengedem a fülem mellett, mivel anno még ő mondta erre a színre, hogy passzolni fog hozzám. Nem mintha ezért festettem volna be, csak ez is egy nyomós ok volt. Ha már a kékről le lettem beszélve.

- Mert szerinted a te rikító pink ruhád nem tűnne ki jobban? Csipkerózsika! - Ez a visszavágás tökéletes volt, tökéletes hatást is ért el, viszont kell egy kis idő, mire leesik, hogy… hoppá. Mikor került rá ilyen cucc?

A meglepetéstől még a gúnyos vigyor is lefagy a képemről, csak elkerekedett szemekkel nézem az előttem álló Micro-Ice-t, akin rózsaszín mintás női ruha van… erősen gondolkodni kezdem rajta, hogy vajon mikor bambulhattam el annyira, hogy ezt ne vegyem észre? Pedig nem is ittam!

- Mice… mióta van ez rajtad? - kérdem, miközben újra végigmérem. Ezzel a magassággal most egészen úgy néz ki, mint egy lány, hiába tudom jól, hogy fiú. De nem ez a baj… hanem az, hogy pluszba még hihetetlenül aranyos is. Érdekes módon ez soha nem tűnt fel, amíg férfiruhában volt. Ah, miken jár az eszem…

- Mióta nekilöktél annak a csicsás kis gépnek, rémlik? - húzza fel az orrát szemrehányóan. Már megint itt tartunk.

- Én löktelek neki? Ez nevetséges! Már mondtam, törpéket nem bántok - pöccintem meg az orrát, hogy más képet vágjon, így túl édes. A végén még olyat teszek, aminek nem fog örülni…

- Ajjaj, a szád kezdi átvenni az egód méretét, mi lesz így a profiloddal? - Ez mással már nem is tud jönni? Bár mondjuk érthető. Az olyan kissrácok, mint ő, természetes, hogy nagy dolgokról beszélnek… hiszen ez a legfőbb vágyuk. Hmm, tőlem speciel kaphatna egy nagy dolgot… egy nagy balhorgost! Vagy te másra gondoltál?

- Most meg akarlak ütni - konstatálom neki az előző gondolataimat, de nem nagyon hatják meg. Sőt, mintha fel is tüzelnék.

- Akkor rajta, üss! - húzza ki magát, elszánt képet vágva. Tényleg nem zavarná, ha lekennék neki egyet. De ilyen lehetőséggel eleve nem számol, hiszen a barátom. Akármilyen rosszban vagyunk, nem fogom bántani, tudja jól. - Na mi lesz? Csináld! Vagy talán elég egy női ruha ahhoz, hogy lefegyverezzenek? - Ez a mondat akaratlanul is gonosz dolgokat indít el a bennem, túl egyértelműen takar valamit. Ideje Mice-szal is közölni, miféle kívánságai vannak!

- Ha ez így lenne, akkor gyakorlatilag most nőnek kéne néznem téged, nem? - mosolyodom el féloldalasan, ő meg tisztára leblokkol. Na ugye, milyen nehéz szembesülni vele! Talán nem is azért jött utánam, mert rám féltékeny. Talán azért, mert Meire…

- Én… én nem vagyok nő! - nyögi az első meglepetés sokkja alatt, és a pirulás sem marad el. Így sajnos csak még cukibb, és még inkább arra késztet, hogy elvesszem a reális gondolkodásom.

- De ezek szerint szeretnéd, ha úgy kezelnélek, igaz? - fokozom tovább, közelebb hajolva hozzá. Az arcunk most nagyon közel van egymáshoz, szinte érzem, ahogy a lehelete felforrósodik, pedig még semmit sem csináltam vele. Létezik, hogy valaki ilyen izgatóan jöjjön zavarba?

- Te nem vagy észnél! - néz oldalra hirtelen, és már tolna is el. - Különben is, a rajongók már biztosan elmentek, úgyhogy… - Ohó, nem. Ezt már nem ússza meg ilyen könnyen. Még csak le sem tagadta! Rossz húzás volt. Bár ha letagadja, valószínűleg már az sem érdekelne.

Mivel szoknyában van, könnyedén alá tudok nyúlni, így már az sem probléma, hogy végigsimítsak a combján. A bőre nagyon puha, és ami még inkább említésre méltó, hogy forró is. Hmm, tényleg ilyen reakciót váltott ki belőle csupán az, hogy ennyire közel volt hozzám? Ártatlanság gyanús.

- Te… te meg mit csin… - fullad egy édes kis nyögésbe a hangja, mikor feljebb érek. Hoppá, ez kényes pont. Folytassuk itt! - Hagyd abbah! - tesz még egy próbálkozást azzal, hogy ellökjön, de erősebb vagyok nála, eléggé látványosan. Most már hiába akar leállítani.

- Miért? Talán nem tetszik? - súgom a fülébe, amitől megborzong. Ez egyértelmű helyeslés. - Én másképp látom…

- Hülye, én… fiú vagyok… - nyögi halkan, a felsőmbe kapaszkodva. Igen, tisztában vagyok vele. Viszont azzal is, hogy mindennek ellenére tényleg megkívántam. Nem az én hibám, hanem az övé, túl édes így! Na jó, egy kicsit talán az enyém is, de ezt nem vallom be.

- Jobban örülnél, ha Meivel tenném ezt? - Ez az, amit nem kellett volna mondanom neki, mivel a tekintete pillanatok alatt dühösbe vált, és erősebben markol a ruhámba.

- Vele ne merd ezt tenni soha! - néz a szemembe, és bár ez megfélemlítés akar lenni, nem jött be… ezt az énjét csak még jobban akarom.

- Ez esetben csak te maradtál - nézek rá önelégülten, ezzel a lendülettel pedig belemarkolok a fenekébe. Reflexszerűen kap oda, de ezzel együtt előrébb is ugrik, pont tökéletes pozícióba ahhoz, hogy megcsókoljam… nagyon finom szája van, de nem valami profi, sőt. Az is lehet, hogy ez volt az első csókja. Ettől a gondolattól valahogy még jobban elvesztem a fejem. Én lennék neki a legelső? Azért nem hittem volna, hogy ennyire kezdő. De egyre biztosabb, mivel nagyon élénk reakciókat produkál, főleg, mikor a kezem egy másik helyre téved. Hoppá, mi ágaskodik itt ennyire? Valamit nagyon jól csinálhattam!

- J… Jhok… - fordítja oldalra a fejét, hogy levegőhöz jusson. Uh, ezt valahogy én is elfelejtettem, úgyhogy kivételesen hagyom neki. Bár nem lett volna rossz az ő cuki kis ajkaitól meghalni. - É… éhn… el akarok menni… - pihegi, én pedig félreértem. Ő valószínűleg nem így gondolta, de attól még segítek neki elmenni.

- Oké - vigyorodom el, és a bugyijába nyúlok. Ezt viszonylag jól megúszta, mivel nem tangát kapott, csak sima franciaalsót. Ez a cucc biztos illeszkedik a viselőjéhez, sok ilyet gyártanak manapság. Bár ha jobban belegondolok, nekem csak kapóra jött volna, ha valami extrémebbet adnak rá… kár.

- H-hé! - kap oda a kezemhez, de elég meggondolatlan, mivel így őrizetlenül hagyta a másikat, ami még mindig hátul garázdálkodik. Ezzel most zöld jelzést adott.

Először csak simogatom, de már így is eléggé fel van izgulva, így kis idő múlva a kezem a farkára kulcsolom, és mozgatni kezdem. Akkor kezd el hangosabban nyögni, de mivel nem szívesen viselnék el mást a közelében, egy csókkal befogom a száját. A keze még mindig az enyémet szorítja, de már egyre gyengébben, sőt, minden mozdulatomnál megremeg. Pár perc múlva el is megy, én pedig elégedetten húzom magam elé a kezem. Most már le sem tagadhatná, hogy ez az első neki. Ez leleplezte.

- Sze… szemét - nyögi lejjebb húzva a szoknyáját, mintha ez változtatna azon a tényen, hogy még mindig teljesen fel van izgulva. Hm, milyen kis energikus, ez tetszik. Még jó, mivel én sem akarok megállni ennyinél.

- Te kérted, picim - nyalom le a kezem, de ez nem foglal le annyira, hogy ne tudjam megakadályozni, mikor elmenekülne. Könnyedén visszahúzom magamhoz, szinte noszogatni sem kell, magától omlik a karjaimba. Ebben az állapotban már nem sokáig fog ellenkezni. - Ne szökj. Eléggé kellemetlen lenne neked így végigmenni a városon, nem? - Arról nem is beszélve, hogy nekem is az lenne… és nem csak miatta, magam miatt is. Ah, szemétség, még egy csaj sem tudott ennyire lekötni. Velük nem játszok ennyit, mert túl hamar megadják magukat. Micro viszont adott egy szép élményt. Valahogy meg kell hálálnom neki!

Szerencsére könnyedén visszajutunk a szállodába, hála a kapcsolataimnak, meg annak, hogy én vagyok D’Jok. Egy autogrammért cserébe a bolygó másik felére is eljuthattam volna, az meg, hogy milyen nőcske van épp velem, senkit sem érdekelt. Talán csak a nőcskét magát, akiről nem lehetett eldönteni, hogy az alsó problémái miatt olyan vörös-e, vagy esetleg a ténytől, hogy mindenki a gyengébbik nem tagjának nézi? Annak inkább csak örülhetett volna, így is elég necces lenne, ha így felismernék velem. Tuti hír lenne belőle!

De így simán átjutottunk mindenen, egy gondom akadt csak, a többieken való átjutás. Szívük szerint már a szálloda előtt két méterrel leállítottak volna, hogy „Ki ez a csaj?”, „Miért nem láttuk eddig?”, „Mit akarsz itt vele?”. Hááát… most mondjam azt, hogy „Micro-Ice, minden nap látjátok, és megdönteni”? Még ennél is nagyobbat néznének! Így inkább csak elviharzom mellettük, esélyt sem adva rá, hogy jobban meg tudják nézni az én khm… kis barátnőmet.

Ó, apropó cukiság… ilyenkor örülök neki, hogy közös szobánk van, mivel így nem igazán tud hova elrejtőzni előlem. Most különben sem vagyok bújócskázós kedvemben. Más terveim vannak. Ezekkel persze ő nem ért egyet, de mikor ismét az ágyra van kényszerítve, nem igazán tud mit csinálni. Most is könnyen lefogom.

- Deja vu-m van, neked nem? - döntöm oldalra a fejem ártatlanul pillogva, utalva ezzel a nemrégen lejátszott jelenetünkre. Akkor még csak nem is gondoltam rá, hogy másképpen érjek hozzá, és érzéseim sem voltak iránta, csak… harag, többnyire. Mindez most olyan távolinak tűnik, és ez furcsa. 

- De, akkor is bántani akartál, és most is - nyöszörgi az említett, és mintha hevesebben próbálna szabadulni. Na, mi történt, csinált valamit útközben, amiről nem tudok?

- Bántani? - húzom fel a szemöldököm, mert nem értem. Pár perce még nagyon úgy tűnt, hogy élvezi, amit csinálok, minden igyekezete ellenére. Nem hiszem, hogy ez ilyen kevés idő alatt megváltozhat.

- Gondolkozz már! Nem vagyok lány, ez nekem… fáj. Arról nem is beszélve, hogy neked mekkora - pillant oldalra kipirulva. Ó, szóval már látta? Mondjuk, gyerekkorunk óta barátok vagyunk, párszor már lehetett rá alkalma. A kis szemfüles. De ebbe még bele sem gondoltam. Eddig olyan természetesnek tűnt, hogy ő is élvezni fogja, az meg sem fordult a fejemben, hogy fájdalmat okozhatok neki. És nem bánthatom, mert… már több is, mint a barátom.

Így viszont már világos, miért nem akarja. Fél. A kis nyuszi. Meg kell győznöm róla, hogy én nem a farkas vagyok! Csak egy kicsit.

- Nyugi, édes. Megmondtam, hogy nem bántalak - hajolok fölé, és megcsókolom. Most egészen másmilyen érzés, főleg, mert mélyebbre megyek, a szája minden kis zugát bejárom. Nem próbálkozik semmivel, de azért érezni, hogy még nem nyugodott meg. Miért hat ki rám ennyire, ami vele történik? Nem is olyan régen még hidegen hagyott. De most mintha én is ugyanazt érezném. Különös.

Elkezdem leszedni róla a ruhát, egészen könnyen megy, nem is olyan bonyolult, mint amilyennek látszott. Csak sajna túl gyakorlottan csinálom, és ez Micronak is feltűnik, mivel nem éppen kedves szemekkel néz rám. Elég cifrákat mondhat magában, látszik a tekintetéből, na de van egy dolog, ami az ő esetében sokkal kellemetlenebb.

- Mondd csak Mice, hány lánnyal is voltál eddig? - kérdem már csak visszavágásként is, bár a válasz nekem már elég nyilvánvaló. Szerintem ez neki is leesett, mivel csak durcásan oldalra pillant.

- Hát nem volt meg a fél stadion, mint neked. - Erre halkan felkuncogom. Az egy erős túlzás, bár amilyen jóképű vagyok…

- Naaa, komolyan - nézek rá angyalian, közelebb hajolva hozzá. Olyan édes lenne, ha kimondaná.

- Hagyjál már - nyújtja ki a nyelvét, de nem sokáig gúnyolódhat, mivel fél másodpercre rá már be is kapom. Rosszul hárít, de ő sose tudott jól hazudni. Nekem nem is tudna, hiszen nagyon régóta ismerem. Arról nem is beszélve, hogy épp most fogok mélyebb ismeretségbe kerülni vele… elsőként.

- Örülök, hogy nem más kap meg először - súgom a fülébe, mikor nagy nehezen sikerül elválni az ajkaitól. Ez leblokkolja annyira, hogy szabad utat engedjen a nyakához, én pedig belecsókolok. Halkan felnyög és összerezzen, én pedig imádom, hogy ennyire érzékeny! Ha nem vigyáz, még a rabjává fogok válni. A nyakától lassan a mellkasára térek át, néha megnyalva az egyik mellbimbóját, majd a hasára, ami megint kényes terep. Minden érintésemre behúzódik, és a simogatásra hangosabban nyög, de most nem fogom be a száját. Hadd legyen a többieknek egy kis esti műsora.

- Édes vagy - hajolok fel hozzá egy kis csókot nyomva a szájára, ő pedig zavartan néz rám, majd odahúz magához, és most először viszonozza. Még elég ügyetlen, de mikor besegítek neki azért felbátorodik. A pólóm alá nyúl, és végigsimít a felsőtestemen, amitől forróság fut át rajtam. Ah, a fenébe is, már nagyon akarom!

A pólót leveszem a kedvéért (hadd csodálhassa a gyönyörű testemet) de egyúttal róla is lecincálom az utolsó zavaró ruhadarabot. Így már nem a lány, hanem a fiú énje van előttem, mégsem zavar. Sőt, a vonzalmam egy kicsit sem csökken. Bár emiatt ráérek később aggódni.

Miközben a szájával játszom, az egyik ujjam lassan belé csúsztatom, ő pedig belenyög a csókba. Ez éppen elég bíztatás ahhoz, hogy mozgatni kezdjem, de mivel türelmetlen vagyok, hamar kap egy másodikat is. Ezt már rosszabbul viseli, de a kezem szorításán kívül mással nem mutatja. Ez épp a megfelelő pillanat. Kis ideig mozgom benne csak, aztán az ágy melletti szekrényhez nyúlok, és a fiókból előhalászok egy tubust. Micro csak elképedve nézi, biztos azon gondolkodik, hogy eddig hogy nem vette észre. Hát, jó helyre dugtam… mást is jó helyre fogok.

Hamar kész vagyok a művelettel, így közelebb húzom a csípőjét, és lassan tolni kezdem belé magam. A teste megfeszül és fojtottan felnyög. Igaz, nem kérdeztem meg, hogy felkészült-e… önző vagyok, de majd megbocsát nekem. A síkosítónak hála könnyen belémegyek, de így is nagyon szoros, és ez egy pillanatra elkábít. A teste melegsége, és ez a lüktető, kínzó érzés, hogy kezdjek el őrült gyorsan mozogni… de nem lehet! Kérdően nézek le rá, ő meg elég elgyötört képpel ugyan, de bólint. Lassan mozgatni kezdem a csípőm, közben minden vágyam egy csókba próbálom fojtani, de nem nagyon sikerül. A bizsergő érzés egyre jobban elhatalmasodik rajtam, így pár percre rá már ütemesen lököm magam belé, amíg ő hangosan nyögdös. Hmm, ebből lehet holnap balhé lesz, de kit érdekel? Addig is a magamévá akarom tenni, minél többször!

Ő már az első pár lökésnél elmegy, de nekem több idő kell hozzá. Bár elég csak ránéznem az arcára, már az is egy kielégülés. De kicsit elragadtattam magam, mivel átkarolja a nyakam, és két nyögés között a fülembe súgja, hogy:

- La… lahsabban csináld… - Ez az a pont, mikor szívem szerint még gyorsabb lennék, de nem. Ugyan, van nekem önuralmam jó mélyen, és az ő kedvéért miért is ne, alkalmazom. Mert ez olyan könnyű, ah…

Tényleg lassítok, viszont most mélyre megyek benne, nem ússza meg. Erre megint hangos nyögésekbe kezd, én meg valamelyik után belé élvezek. Ettől kicsit elhallgat, és kipirult arccal néz fel rám, hangosan pihegve. Imádom ezt a látványt, ezt az érzést, éppen ezért nem is elég egyszer átélnem. Felhúzom magamhoz, az ölembe ültetem, és szenvedélyesen megcsókolom. Most teljesen benne vagyok, de nem mozdulok, hogy megszokhassa. Ez az érzés már önmagában is csodálatos.

- Imádlak - döntöm a homlokom az övének, és bár én csak az élvezet miatt mondtam, ő túl őszintén mondja vissza, hogy „én is téged”. Bár az arcáról eddig is látni lehetett, hogy csak azért nem szól még egyszer, hogy rossz neki, mert azt akarja, hogy én élvezzem. Hülye Mice, most sikeresen lelkiismeret furdalást csinált nekem. Ennyire még én sem vagyok önző. Ah…

Újra mozogni kezdek benne, de most már visszafogottabban, hátha jóvátehetem, amit elrontottam. Ha nem is teljesen, legalább csak egy kicsit érezze azt, amit én. Azt az élvezetet, amit csak én adhatok neki. Az én kis hülyémnek…

Az este további részében jól elvagyok vele, bár nem sokáig, tekintve, hogy hamar elfárad, és akkor inkább békén hagyom. Első alkalomnak ez is csodás lehetett, hiszen velem volt, alap… bár sanda gyanúm szerint így sem reggel fogunk felébredni, hanem minimum délben. Még szerencse, hogy az edzés csak délután lesz. Így is vannak kételyeim affelől, hogy teljesen fitt leszek, de nem baj. Ezért már megérte.

Másnap én kelek előbb, és számításaimnak megfelelően, az óra tizenkettőt mutat. Tényleg el kéne mennem jósnak, most már biztos!

Ásítok egy nagyot, aztán lopva magam mellé pillantok. Mice még itt van, és mélyen alszik. Ezek után biztos, hogy nem álmodtam az estit, bár ahhoz túl jó volt. Viszont fennállt a lehetőség, hogy valamikor az éjszaka folyamán visszamegy a saját ágyába, de nem tette. Mondjuk, ahogy nézem, ha akarta se tehette volna, mivel eléggé szorosan öleltem magamhoz. Eeehm, ezt letagadjuk. Csak a véletlen műve lehet!

Elgondolkodva fürkészem az arcát, most egészen szép és békés. Vajon rólam álmodik? Biztosan! Végigsimítok az arcán, de aztán felállok mellőle, mielőtt megint elkap a hév. A tegnap estét még úgy ahogy ki fogom tudni magyarázni, de a ma reggelt már nem hiszem. Vagyis delet… hehe.

Gyorsan magamra kapok egy gatyát, és még futólag elmosolyodom a földön lévő szoknyán és nadrágon. Tegnap nem nagyon figyeltem rá, hova hajigálom a cuccaink, de ez éppen jól jött ki, ironikus. Még hogy én nem tudom megkülönböztetni őket, hah! Bár gyakorlatilag ezzel a húzással most részben bebizonyítottam, hogy tényleg nem. Ha jobban belegondolok, most először voltam sráccal. Először, de nem utoljára.

Miután ezen kellőképpen kiszórakoztam magam, otthagyom Microt, és a konyha felé veszem az irányt. Kicsit megéheztem, ideje valami kevésbé egészséges dolgot enni, legalább lesz mit lefutni az edzésen. Na persze, mintha lenne itt olyan. Csupa diétás cucc, mindjárt lemegyek a Mekibe! Vagy vissza a szobába, de akkor Mice-ot eszem meg…

Éppen becsukom az egyik szekrényajtót, mikor feltűnik mögötte Ahito, én meg az első sokkomban hátrébb ugrom. Jézus, ez meg mikor került ide?

- Ahito, te ilyenkor már fent vagy? - pislogok rá nagy szemekkel, és erre mintha még az előzőnél is szúrósabban nézne rám. Tényleg nem értem, mi baja lehet!

- Igen. Neked is jó reggelt - morogja felém kissé szemrehányóan, de ezzel az erővel azt is mondhatta volna, hogy baszd meg. Örömmel, ha megmutatja, hogy mit is…

- Nos, igen, most először az életben előfordult, hogy még ő sem aludt az este - szólal meg a hátam mögül Thran, én meg érdeklődve nézek rá. Upsz, nem néz ki valami fényesen, még fésülködni is elfelejtett. És azok a karikák a szeme alatt… kevesebb kávét kéne inni!

- És a hangokból ítélve te sem aludtál… - Jaaaa, értem már! Szóval ők Micro nyögései miatt nem tudtak aludni, hmm. Ez elég ciki lehetett nekik, de per pillanat én csak röhögni tudok rajta. - Egyáltalán nem vicces! - csap hátba Thran méltatlan képpel, ami máskor nem fájna, de most akaratlanul is kiszalad a számon egy hangosabb au… na igen, én Micron semmi jelét nem hagytam annak, hogy együtt voltunk, mivel az öltözésnél elég hamar leesett volna mindenkinek, de ő azért jó párszor végigkarmolt a hátamon, csak azt akkor nem éreztem ilyen intenzíven. Micsoda szadista, ah!

- Máskor, ha csajt hozol ide, előtte hangszigeteld a szobád! Tényleg, nem úgy volt, hogy te „sétálni” mész? - húzza fel a szemöldökét kérdően a fekete, és igaza is van, elég furcsa lehetett, hogy az állítólagos randimból Meivel az lett, hogy egy másik csajszit hoztam haza, akivel… khm, hááát igen. És erről jut eszembe, mi van Meivel?

Már éppen kérdezném meg, mikor a semmiből hirtelen a nyakamba ugrik, jobban mondva becsörtet az ajtón, és utána ugrik bele. Szóval még csak most jött haza, mázlim van, akkor nem hallotta az estit. Még szerencse, hogy nem hátulról jött, az kellemetlen szembesülés lett volna neki…

- Jok, te meg hol voltál tegnap? Megbeszéltük, hogy eljössz! - von kérdőre, miután eleget áradozott a forgatásról, aminek az eseményeit be lehetne sűríteni kábé két percbe, de ő azért tízet magyarázott. Nem baj, van időm.

- El is indultam, csak… akadt némi problémám a női rajongóimmal - vakarom meg a tarkóm zavartan, kihagyva azt a részt, ami utána történt. Jobb, ha nem tudja!

- Óh - sóhajt Mei, de mintha kicsit gyanakvóan nézne rám. Mi az, ennyire hihetetlen, hogy nekem fangirljeim is vannak? Nem csak ő lehet odáig értem, ott van például a legjobb barátom, még ő is tisztára belém habarodott! Ez nem kicsit dobott az egómon…

- Ne aggódj Mei, D’Jok nagyon jól szórakozott nélküled is - karolnak át két oldalról az ikrek, és diadalittas képpel rám vigyorognak. Vetek feléjük egy könyörgő pillantást, ha most lelepleznek, ennek a bolygónak vége, de még a galaxisnak is!

- Ezt meg hogy értitek? - Mei még gyanakvóbban néz, én meg éppen előállnék valami nagyon frappáns válasszal, mikor Micro hirtelen átcsörtet közöttünk, jó messze eltolva minket egymástól. Hoppá, féltékenykedő vol 2 megérkezett. Egyre jobban elfajulnak a dolgok.

- Vigyáztam - veti még oda nekünk a törpicsek, aztán, mint aki jól végezte dolgát, a hűtőből kezd kipakolni valami kaját. Ez felháborítja annyira az előttem lévőt, hogy egy pillanatra elfelejtse az iménti kérdését, és ez éppen jó idő a cselekvésre.

- Majd máskor bepótoljuk, oké, Mei? - fogom meg a kezét, rávillantva az egyik legcsábosabb mosolyom, erre nem is igazán tud mit reagálni az elolvadáson kívül. A nők annyira kiismerhetőek.

- Oké - nyugtázza le, aztán sarkon fordul, és elmegy azzal az indokkal, hogy dolga van. Megkönnyebbülten felsóhajtom, ez nem sokon múlt. Mice dühös pillantását már így is magaménak tudhatom, hála annak a kijelenésnek, hogy „majd bepótoljuk”. Nem értem min aggódik, egy randin nem alap, hogy rögtön lefekszem vele. A saját érdekemben viszont nem utasíthatom vissza, túlzottan sekélyes ahhoz. Nem viselné el!

- Hé Micro-Ice, te is hallottad Jok esti kalandját? - telepednek le Thranék Micro mellé, miután ő egy tál müzlivel helyet foglal az asztalnál. Ezzel a kérdéssel sikeresen félrenyeletik vele az első falatot.

- Persze, hogy hallotta, azt még a szálloda másik felében is lehetett! - A mosolyom egyre szélesebbé válik látva, ahogy elpirul. Ő talán nincs tisztában vele, hogy a többiek csak azt látták, ahogy egy lánnyal jövök be ide, nem vele. Az utána történteket már tudja.

- Ember, szívás lehetett neked, Jok szépen kizárt a szobátokból… mikor is értél haza? - Látszik rajta, hogy gyorsan elgondolkodik, mit is mondjon, de ha zavarban van esélytelen, hogy bármi értelmesre jusson. Ebből a helyzetből „sajnos” nem menthetem ki, elég, ha jól szórakozom rajta!

- Hát izé, már nem nagyon emlékszem rá - mosolyog kényszeredetten, de örülhet, mivel így legalább ő is ki tudja magyarázni valamivel a nyúzott képét. A futó kalandom miatt van, igaz ő kicsit másképpen élte meg, de jobban járt, mint a többiek. Szemlátomást élvezte!

- Akkor te lehet, hogy megúsztad, mázlista. Az a csaj nem semmi hangos volt, még Ahito sem tudott aludni tőle! - Ez az a pont, mikor Micro az asztalra csapja a fejét, én meg a háttérben azzal küzdök, hogy ne röhögjek fel hangosan. Ezután tuti háromszor is meggondolja, milyen hangos legyen!

Viszont sajnos azt is észreveszi, milyen jól szórakozom a helyzetén, így küld felém egy gyilkos pillantást, de nem kifejezetten zavar. A legnagyobb büntetés, amit most kaphatnék az az, hogy nem foglalkozik velem. De ez úgysem fog megtörténni, mert imád. Bár engem ki nem…

- Idióta! - repül nekem egy párna, közvetlenül azután, hogy visszamegyünk a szobába, ezt követően pedig még vagy öttel leszek gazdagabb. Ez ugyan nem fáj annyira, mint az a hátba csapás, de még így se kellemes, úgyhogy inkább lefogom a kis aranyost, ne harciaskodjon tovább.

- Most mi bajod? Nem tudják, hogy te voltál - kuncogom el magam, de az arcából ítélve ez a tény nem nagyon vigasztalja.

- De az egész miattad van! Ha lassabban csináltad volna, amikor mondom… - pillant oldalra, gondolom felidézte az emléket. Milyen jó is volt, hm!

- Lassabban is csináltam. Arról nem tehetek, hogy te úgy is túlzottan élvezted - vigyorodom el, ő meg feladóan sóhajtva ledől az ágyára. Most sem tagadta, felesleges lett volna. Már tudom, milyen arca van, mikor majdnem a csúcson van, és akkor éppen olyan volt neki. Nekem különben sem tud hazudni. Édes!

- Nem akarok edzést - bámulja a plafont fáradt szemekkel, pedig én tényleg kegyes voltam, és hagytam pihenni, mikor már nagyon elfáradt. Akkor mi lehet a problémája? Érthetetlen!

- Akkor ne menjünk el rá - dőlök mellé, mert én tényleg simán ellógom az ilyenekről, nem félek az edzőtől. Úgysem rúg ki egy olyan gólkirályt, mint én.

- Aarch kinyír minket.

- Ugyan, nem fog.

- És ha a fülébe jut, hogy mit csináltunk… csináltál az éjjel? - Így aggódik értem, milyen kis drága!

- Mit tehetne már? - vonok vállat. A szidáson és a fenyítésen kívül semmit, azt meg nem veszem fel.

- Mi lesz Meivel? - néz rám komolyan, úgy látszik, ez tényleg érdekli. Erre most mi lenne a jó válasz? Muszáj lesz randiznom vele, ha nem akarom, hogy lebukjunk. Meg amúgy sincs ellenemre a dolog. Mei szép lány, de Mice is szép lány. Izé, fiú.

- Ő is a barátnőm lesz - vigyorgom rá, ő meg lemerevedik.

- Mit mondtál? - szór felém villámokat, és ha most lenne párnája, már tuti, hogy fegyverként használta volna.

- Azt, hogy te meg ő lesztek a… - Nem hagyja, hogy befejezzem, helyette inkább letámad.

- Egoistaaaa! - nyújtja el, miközben próbál lebirkózni (sikertelenül), én meg csak nevetek.

Tulajdonképpen nem is tudom, melyik része nem tetszett neki: az, hogy őt is a barátnőmnek neveztem, vagy az, hogy nem egyedül őt? Ez már örök rejtély marad!

- Figyeljetek, mindjárt jön a reklámom! - csitítja le Mei a népet, mi pedig egy kis noszogatás után tényleg lejjebb vesszük a hangerőt. Az edzésnek már vége, és sikeresen ellógtunk róla, hiába volt túl nyilvánvaló. Mondjuk Mice ha akart se tudott volna futni ezután az este után, szóval nem kellett túl sokáig győzködnöm.

A reklám közben el is kezdődik, Mei valami ruhát mutat be benne. Belép egy táncterembe, és a pasik varázsütésre odagyűlnek köré, mindenki vele akar táncolni, de ez persze nem az ő, hanem a ruhája érdeme. És ha már a ruhánál tartunk: valahonnan nagyon ismerős nekem… csak nem? Ez volt Micro-Ice-on is! Biztos pont ennek a cégnek az embereit löktük fel, Micro pedig egy öltöztetőgépbe botlott bele, ezért cserélt ruhát olyan gyorsan. Micsoda véletlen! Akaratlanul is elmosolyodom, és ránézek, ő meg másfelé kapja a fejét. Ezek szerint neki is leesett a dolog.  

- Rendelje meg most a ruhaszettet a Beauty cég ajánlásával! Beauty, mert lázba hozza a férfiakat. A műsort a Technoid támogatta - hangzanak fel az utolsó mondatok is Mei hajlobogtatásával egyetemben, de engem inkább az utolsó előtti mondat fog meg. Az első reklám, aminek tényleg tudok hinni, hiszen ez a gönc valóban lázba hozza a férfiakat, Micro tudna róla mesélni! Direkt kerüli is a tekintetem, nehogy megint zavarba jöjjön, de már késő, ismét elpirult. Ezzel is csak az a baj, hogy túl édesnek látom, ezért… lehet, hogy még egyszer rákerül az a ruha.

- Na, Jok, jól néztem ki benne? - húzódik közelebb hozzám Mei, én pedig mosolygom, de nem miatta. Micro vörös feje sokkal inkább szórakoztató, bár ezt jobb, ha nem közlöm vele. A végén még robban!

- Igen, nagyon szép voltál. De láttam már valakit, akin jobban állt… - nézek a kék szemekbe, Micro meg először teljesen sokkolt, aztán elérzékenyült arccal bámul rám. Még mindig túlságosan látni rajta az érzéseit, de ez talán nem is baj. Amíg tudom, mit gondol valójában. Mert ki sem kell mondania ahhoz, hogy megértsem: „Szeretlek!”

- Hát kösz szépen! - Mei ökle találkozik a vállammal, azt hiszem megsértődött az előbbitől. De hát ha egyszer így gondolom! Nem kéne ilyen őszintének lennem.

Áuh… fájdalmas dolog a szerelem.