Hetalia: Százlábú

Adatok
	Fandom: Hetalia Szereplők: Tengelyhatalmak, Szövetségesek Figyelmeztetések: fekete humor Leírás: Amerikának gonoszkodni támad kedve, ezért meghív pár országot a most bemutatott, Százlábú c. filmjére. A novella az országokra gyakorolt hatást írja le, amit a film végeztével kénytelenek átélni. Az Egyesült Államok viszont felettébb jól szórakozik rajtuk! Státusz: l Dátum: 2011

✖ ✖ ✖

Országaink versenyt futottak, hogy kiérjenek a szabadba. Nem, nem azért, mert már halálosan melegük volt a moziban, nem is azért, mert nagyon unták a filmet. A filmnek már vége volt, és áldották ezért az eget, a gyomrukat viszont nem áldották, Amerikát meg főleg nem, aki direkt extra nagy adag popcornt rendelt nekik. Legszívesebben most megetették volna vele az összeset, ami csak kijött belőlük, de az már túlságosan is hasonlított volna a filmre, plusz még jobban hányingerük lett az ötlettől. Szóval futottak, azért, mert a mozi összes vécéje tele volt már.

- Most mi bajotok van? Nem volt gusztusos a film? Hahaha - kacarászott a szőke az ajtóban. Rejtélyes módon egy darab kukoricát sem evett film alatt, de még hamburgert sem, és ez volt a legárulkodóbb jel. Átkozták is magukat drága kis nemzeteink, hogy nem láttak át a szitán. De a gyomrukon most már átláttak, az tuti.

- Nem vagy normális, Amerika! - köhögte Anglia, aki a legmegviseltebb országok között tudhatta magát. Minden második jeleneten elengedett egy kis rókát, maga sem tudta, mit képes még mindig hányni.

- Hm? De hiszen ezt egy német doki csinálta - pillogott ártatlanul rosszullétük fő okozója, Németország pedig (el is könyvelte magának, hogy visszafizetteti Amerikával az egész doboz Wurst árát, amiben most a földön gyönyörködhetett), idegesen felhorkant.

- Elmehetsz a fenébe, még a német dokik sem csináltak ilyeneket!

- Honnan tudod?

Németország eddig sem szerette Amerikát, nem is értette, mire ez a hirtelen meghívás. Most már értette. Az biztos volt, hogy ezután sem fogja szeretni. De lassan Olaszországot sem, mert már negyedszerre díszítette ki a cipőjét pár tál pasta maradványával. Németország eddig sem szerette a pastát, és ezután se fogja. Mindennél jobban reménykedett benne, hogy ezzel Itália sincs másképp.

- D… Doitsu… ugye… nem csináltak ilyeneket a doktoraitok? - pillantott fel az olasz reménykedve szőke barátjára, és ez a remény olyannyira tiszta és őszinte volt, hogy Németország képtelen volt hazudni neki.

- Valójában tényleg nem tudom - vont vállat, mire a volt tésztazabáló sírva kezdte ütni a vállát.

- Nehéz lett volna azt mondani, hogy nem?!

- Már az üres zacskókból rá kellett volna jönnünk, amit a pénztárnál osztogattak - bólogatott Magyarország, aki már minden gulyáslevest kiadott magából, többek között Ausztria ölébe, a fiú pedig eldobva arisztokrata mivoltát, csak azért is alapon megajándékozta a tortája maradványaival. Házasságuk legbensőségesebb pillanatai voltak ezek.

- Már az elején szólnod kellett volna, hogy ilyen film lesz - vágta kupán volt nevelője Amerikát, de neki most még ez se kottyant meg, annyira élvezte, hogy ilyen hatást sikerült elérnie másik kontinensen élő barátainál.

- De úgy nem néztétek volna meg!

- Épp ezért!

- És melyik volt a kedvenc jelenetetek? Mikor a japán srác ürí…

- Egy szót se többet! - vágta kupán Japán is. Második legmegviseltebb országként nem véletlenül tiltatta be ezt a filmet a saját hazájában, vagyis még nem tiltatta be, de elhatározta, ha hazamegy, ez lesz az első dolga. Amerika ugyan nem fogja undorba taszítani az ő népét, elég volt ezt neki is elviselnie! Biztos, hogy ezek után jó pár napon keresztül bűntudattal megy majd vécére. Mindennek van határa!

- Akkor, gondolom, a kajálós program ugrott - pillogott angyalian az amerikai, a többiek meg csak egyetértően összenéztek. Furcsa is volt, hogy Amerika mindegyikőjük jegyét fizette, plusz még vacsorára is meg akarta hívni őket. Túlságosan is furcsa volt!

- Nem értem, mit problémáztok - mosolyodott el Oroszország. Ő volt az egyetlen ugyanis, aki egyik résznél sem hányt, sőt, még tapsolt is a film végén. - Szerintem nagyon jó volt.

Erre viszont már mindenkiben megállt az ütő. Még a hányók is abbahagyták egy percre az aszfalt szépítését, és egy emberként néztek Oroszországra, még maga Amerika is. Mindannyian ugyanazt gondolták most, de csak egyvalakinek volt bátorsága ki is mondani: Kínának. Így jelentőségteljesen az orosz vállára helyezte a kezét, és komolyabban nézett rá, mint eddig bármikor.

- Te beteg vagy, aru. Menj el orvoshoz!