1. Dream the same dreams

Adatok
	Sztori: When we were 16/18 Szereplők: Harry Styles, Louis Tomlinson Figyelmeztetések: - Valóságalap: Louis már az első pár találkozójuknál érezte, hogy Harry híres lesz, ezért kért tőle egy fényképet, és át is ölelte nyugtatólag azzal, hogy biztos benne, hogy minden rendben lesz vele. Ez a kis egyperces ezt a jelenetet mutatja be. Bővebben: × Státusz: l Dátum: 2015. január 22.

✖ ✖ ✖

Harry feszülten toporgott a zárt ajtó előtt. Tudta, már csak percek kérdése, hogy kinyíljon, és megtörténjen az, amitől hónapok óta álmatlanul forgolódott az ágyában. A meghallgatás.

Bentről néma csend hallatszott, még a közönség összetéveszthetetlen moraja sem szűrődött ki. Harry halkan nyelt egyet. A csönd sosem jelent jót.

- Hé, göndörke! - szólalt fel a háta mögül valaki milliószor hangosabban, mint az jelen esetben indokolt lett volna. Harry megfordult, és szembetalálta magát egy barna hajú, világoskék szemű fiúval, akinek néhány tincse minden igyekezete ellenére az arcába hullott. De még így is felismerte a vonásait egyszer régről. - Mit lógatod az orrod? - mosolygott rá a fiú, ezzel biztossá téve Harryt abban, hogy már találkoztak.

- Áh, semmi, én csak… - kezdte tétován, oldalra kapva a fejét, és most mindennél jobban szerette volna, ha legalább egy rokona mellette van. - Sokat jelent ez nekem. Mi már találkoztunk egyszer, igaz?

- Találkoztunk volna? - ismételte meg a fiú összeszűkített szemekkel, mint aki nem igazán tudja, mire kéne visszaemlékeznie.

- A koncerten. Mikor rád nyitottam - felelte Harry szégyellősen, majd még gyorsan hozzátette: - Amit még mindig nagyon sajnálok.

- Ó, tényleg - derült fel a fiú arca, aztán elnevette magát. - Nem probléma.

Harry majdnem elsüllyedt. Ez a srác simán elfelejtette, milyen helyzetben találkoztak, ő meg volt olyan hülye, hogy emlékeztette rá. Ennél jobban kezdeni sem lehet egy ismerkedést.

- Louis Tomlinson vagyok - szakította ki az önvádaskodásból a barna, és biztatóan felé nyújtotta a kezét.

- Harry Styles - viszonozta a göndör a kézfogást.

- Stílusos egy neved van - jött a vigyor a másiktól, és bár ez messze nem a legjobb poénja volt, a göndör mégis halkan felnevetett.

- Igen, mondták már.

- Hány éves vagy? - Harry habozott. Abban biztos volt, hogy Louis idősebb nála, és a világért sem akart óvodásnak tűnni mellette, de ha hazudik, azzal is nagyot bukhat. Így végül az igazság mellett döntött.

- Tizenhat.

- Ilyen fiatalon énekelsz?

- Születésemtől fogva erre készülök - bólintott a göndör, bár ez egy kissé túlzás volt.

- Én is, már az inkubátorban tudtam - kuncogott Louis, aztán mikor látta, hogy kellő mértékben zavarba hozta vele a másikat, biztatóan átölelte a vállát. - Nyugi! Ha ilyen régóta gyakorolsz rá, biztos menni fog. - Közben az ajtó kinyílott, így Lou gyorsan elengedte a srácot, és mielőtt az nyekkenni tudott volna, betolta rajta. - Sok sikert!

Harry nagy levegőt vett. Louis szavai ugyan megnyugtatták, de már nem csak magának akart bizonyítani ezzel az egésszel, hanem neki is. Ő sem értette, miért, de szerette volna lenyűgözni. Ezért még inkább szívből énekelt, és ahogy kiszabadult a családja öleléséből a mindent eldöntő igenek után, rögtön őt kezdte keresni. Azt hitte, utána fog jönni, de úgy tűnt, csak véletlen került mögé a sorban, amúgy még nem most hívták be. Már éppen feladta volna, mikor ismerős érintést érzett a vállán.

- Elképesztő voltál, Harry! - fordította maga felé a keresett, a szeméből pedig őszinte csodálat áradt. - Egyáltalán nem volt miért aggódnod!

- Köszönöm - mondta, és abban a pillanatban ő is jobban csodálta Louist, mint életében bárkit.

- Csinálhatok egy képet veled? - Harry erre kicsit megszeppent, nem számított rá, hogy ennyire sikerül lenyűgöznie a másikat. Louis a bizonytalanságát látva elmosolyodott, és közelebb vonta magához. - Biztos vagyok benne, hogy híres leszel, Harry Styles, ezért örülnék, ha lehetne veled egy képem. Megengeded? - Harry némán bólintott, és akkor már biztosan tudta, hogy ezt a srácot nem hagyhatja csak úgy elmenni. Ezért mikor elkészültek a képpel, a keze után kapott, és most az egyszer már magabiztosan nézett a kék szemekbe.

- Látlak még, ugye?

Louis erre halványan elmosolyodott, és bólintott.

- Azt garantálom, göndörke.